Oldalak

Tea workshop és alapkurzus a Flying Bird teaházban

Ha valakit rögtön az érdekel, hogy milyen volt: egyszerűen fantasztikus! A türelmesebb olvasók kedvéért viszont kezdjük inkább a történet elejéről:

Egyszer az interneten teás infók után kutatva felfigyeltem a „teakurzus” szóra, és rögtön tudtam, hogy én részt akarok venni egy ilyenen. Szerencsére nem is kellett sokat várnom (pedig milyen soknak tűnt az a három hét!), mert a Flying Bird teaház által meghirdetett legközelebbi időpont éppen megfelelt nekem. Így aztán rögtön jelentkeztem, és boldogan gondoltam arra, hogy olyan emberekkel leszek együtt, akik nem sajnálnak áldozni a pénzükből és a szabadidejükből a teázásért.

Gaiwan szettek (Forrás: http://www.flyingbirdteahouse.co.hu)
Aztán eljött a november 23-a, én pedig izgatottan indultam a Kazinczy utca felé. Belépve a teaházba egyből barátságos légkör fogadott a tulajdonos (ő vezette a kurzust; mostantól Annaként hivatkozok rá) és az alkalmazott is kedvesek voltak. Még volt egy kis idő kezdésig, ezért gyorsan körülnéztem, és feltűnt, hogy igazán sokféle teát, illetve teás eszközt árulnak, kicsivel később azt is megtudtam, hogy a választék a kínai és a taiwani vonalat fedi le.

Előzetesen azt gondoltam, hogy én leszek a társaság legfiatalabb tagja, és a többiek főleg középkorúak lesznek, ehhez képest azonban kellemes meglepetés ért. Ugyan nem tudom biztosan, hogy ki hány éves volt a résztvevők körül, de meglehetősen fiatalos, szimpatikus csapat állt össze, ez pedig mindenképpen segítette a feloldódásomat. Párokba rendeződtünk, majd a kapott utazó gaiwan-szettek kibontása, és bemutatása után egy fehér teával kezdtünk neki a kurzusnak. A teák készítése és fogyasztása közben Anna folyamatosan tanácsokkal látott el minket, illetve fontos és érdekes elméleti dolgokat mesélt az adott teafajtával kapcsolatban. Nagyjából képben vagyok a fő típusokat illetően, de bőven tudott újat mondani, érdemes volt odafigyelni rá, annak pedig különösen örülök, hogy végre megtanultam, hogyan kell gaiwannal teát készíteni. A fehér teát egy natúr, aztán egy jázminos zöld követte, majd áttértünk az oolongokra. (Itt említem meg, hogy sajnos a legtöbb teának elfelejtettem a pontos nevét, téves információt pedig nem szeretnék írni, ezért inkább csak a típusokat sorolom fel.) Az oolongok sorát egy kókusztejjel gőzölt példány nyitotta, ami alapból nem is lett volna a program része, de az egyik résztvevő megemlítette, hogy neki nagyon ízlett, így megkóstoltuk. Ez jól jelzi, hogy a kurzus tematikája egyáltalán nincs kőbe vésve, képes igazodni a vendégek igényeihez. Egyébként ez a tea nekem kevésbé ízlett, hiányoltam belőle az igazi oolong ízt, de szerencsére a következő két két körben megkaptam azt is a hagyományos oolongoknak köszönhetően. Ekkora már maximálisan fel voltam pörögve, és a hangulat is remek volt. Beszélgettünk, nevettünk teáztunk, repült az idő. Így történt, hogy még csak most következett a vörös tea (Yunnan Golden Snail), de már majdnem 8 óra volt, ami elvileg a kurzus végét jelentette volna – szerencsére csak elvileg.


A saját gaiwan szettem

Ezek után még körülültök Annát, ő pedig elkészített nekünk egy 30 éves sheng puerh teát, illetve egy szintén 30 éves sütött oolong-ot. Igen, két olyan teát is ittam, ami idősebb nálam, és az utóbbi is szenzációsan finom volt, de számomra a puerh egyértelműen maga mögé utasította az összes teát, amit aznap, sőt egész eddigi életemben kóstoltam. Mintha nekem találták volna ki: nagyon szeretem a teltebb, földesebb ízeket, és ez pont ilyen volt. Az egészben pedig az a legszebb, hogy sheng puerhek között még csak nem is számít igazán soknak a 30 év, így megvan rá az esélyem, hogy még ennél is idősebb teát igyak. Mindenesetre a terveim között eléggé előkelő helyre került egy yixing kanna illetve egy minőségi sheng puerh beszerzése.

Forrás: http://www.facebook.com/flyingbirdteahouse

Mindezek után rengeteg friss élménnyel, egy utazó gaiwan szettel, és egy új teával (erről majd egy külön bejegyzésben) távoztam a teaházból fél 11 környékén, és éreztem, hogy ezzel az estébe nyúló délutánnal új fejezet nyílott a teás utamon. Lelkiismeret furdalásom volt az összes eddig elkészített teám miatt, amire nem figyeltem eléggé oda, hiszen megtapasztaltam, hogy ugyanabból az alapanyagból az apró különbségek hatására milyen sokféle eredmény lehet. Nagyon sok új információval gazdagodtam, de nem ezt éltem meg fő pozitívumként (hiszen sajnos úgysem tudok mindent megjegyezni), a hangulat és a teaszerető emberek társasága sokkal fontosabb volt számomra. A születésnapi teapartim után ismét bebizonyosodott, hogy a közös teázás is hatásosan össze tudja hozni az embereket, nincs szükség ehhez alkoholra. A blogra nézve fontosnak tartom megemlíteni, hogy ezentúl valószínűleg kicsit szigorúbb leszek az értékeléseknél, és könnyen előfordulhat, hogy a gaiwanomat is be fogom vetni egy tea kipróbálásánál. Mindemellett igyekszem nem „túlsznoboskodni” a dolgot, és ezek után is teret adni az egyszerűen csak finom – akár filteres – teáknak. Persze az a puerh mindig is egy teljesen más szint marad...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése