Valamiért sosem volt szimpatikus a
Váci utca hangulata, nem éreztem az én világomnak, ezért amikor
meghívott ide egy barátom, nem tudtam, mire számítsak. Ő már
járt itt korábban, és tetszett neki a hely, így hát bíztam az
ízlésében és a blog szempontjából amúgy is kapóra jött a
teaház meglátogatása.
Már belépéskor szimpatikussá vált
a hely hangulata, és az első benyomás szerencsére a továbbiakban
sem dőlt meg. A teázáshoz tökéletesen passzoló zene és a
lámpák nem túl nagy fényereje szuper atmoszférát teremtettek. A
félhomály csak a fényképek készítésében zavart, egyébként
elég világos volt ahhoz, hogy jól láthassam az itallapot.
Szerettem volna ezt is lefotózni, de esélytelen volt, ugyanis nem
csak egy egyszerű árlistát kaptunk, hanem egy ismeretterjesztő
könyvecskét. Származási hely, azon belül pedig típus szerint
csoportosítva tartalmazta a választékot, és minden országról,
illetve teáról volt benne egy pármondatos érdekes szöveg, ami
nem csak marketing célt szolgált. Innen tudtam meg például, hogy
a „sencha” szó egyik jelentése nem más, mint „ezer tea”.
Ha egyedül lettem volna, akkor biztosan végigolvasom az egész
itallapot, így azonban csengettünk az érkezéskor kapott
csengővel, és vártuk először a kiszolgálót aztán a teánkat.
A választékot tekintve említésre
érdemesnek tartom, hogy itt főleg natúr teákat lehet fogyasztani,
de azért akadnak ízesítettek is, gyümölcsteát viszont nem
találtam. Az én szememben ez egyáltalán nem hátrány, de azért
nem árt előre tudni.
Én egy Genmaicha teát választottam,
amit már egy ideje ki akartam próbálni. Ez zöld tea és pörkölt rizsszemek keveréke, amiből az utóbbi illata és íze számomra
meglepően hangsúlyos volt. Olyannyira, hogy először egy kicsit
meg is ijedtem, mert az első pár korty nem igazán ízlett, az
aromája pedig az extrudált földimogyorós chipsre emlékeztetett.
Nem tudom, hogy a második leöntéstől enyhültek az említett
tünetek, és egy tökéletes egyensúly alakult ki a tea összetevői
között, vagy csak én szoktam hozzá az elsőre fura ízhez, de
onnantól kezdve egyre finomabbnak éreztem azt. Az itallap által
„ígért” 5 leöntést vidáman kibírta, és végül egyáltalán
nem bántam meg a választásomat, ahogy a teázó meglátogatását
sem.
Az ezer teát mindenkinek csak ajánlani
tudom, aki nem ragaszkodik görcsösen a gyümölcsteákhoz, és nem
értem, hogy ilyen választék mellett miért tenné ezt bárki is.
Az árak átlagosak, szerencsére nem emlékeztetik a vendégeket
arra, hogy a Váci utcában vannak, és így van ez a remek
teahangulattal is: teljesen elfeledtette velem, hogy Budapest egyik
legfelkapottabb részén vagyok, mert a teaház egy, a nyüzsgéstől
elzárt, nyugodt szigetet alkot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése