Levél Teaház (Főnix Dancong kóstoló)

Azt aztán nem lehet mondani, hogy Budapesten túl sok profi kínai teázó lenne, így mindig nagy öröm, ha egy új, ígéretes hellyel bővül a lista. A Levél Teaház nem egészen egy hónapja nyílt meg a Dohány utcában, és szombaton volt szerencsém meglátogatni. Gondolkodtam, hogy írjak-e róla, mert nem egy szimpla teázásra mentem, hanem az ingyenes oolong kóstolón vettem részt, de ez igazából nem sok mindenen változtat, a program pedig simán volt olyan jó, hogy megérdemeljen egy bejegyzést.

Először hitetlenkedve olvastam, hogy itt most tényleg teljesen ingyen fogok majd Főnix Dancong teákat inni, de az esemény leírásában tényleg ez állt, és a valóság is ez volt. Végül is logikus: egy frissen nyílt teaháznak szüksége van arra, hogy megismerjék, erre pedig remek ötlet egy ilyen kóstoló. Különösen úgy, hogy közben egy másodpercig sem éreztem annak a hátrányát, hogy nem fizettem a programért. Szuper teák, szép eszközök, kedves kiszolgálás – így kell ezt csinálni, ha az a cél, hogy a vendég visszatérjen.

A teaház tulajdonosa Mr. Liu, aki 1 éve él Magyarországon, a kóstolót és a teákhoz kapcsolódó ismertetőket pedig Tamás tartotta. Az elhangzott információkból inkább nem kezdem el leírni azt, amire emlékszem; azt ígérték, hogy fel fogják tenni a hamarosan elinduló weboldalukra, onnan majd úgyis be fogom linkelni. Elsőként egy bodzás-mézes ízvilágú (legalábbis engem erre emlékeztető) oolongot kóstoltunk, ami egy könnyed, friss, de mégis telt ízű tea volt. Egyszerűen brutáljó, nekem ez volt a kedvencem, hoztam is belőle haza, így erről majd bővebb írás is várható. Ezt egy déligyümölcsösebb zamatú tea követte, ami szintén ízlett, de sokáig nem tudtam mire hasonlít. Aztán rájöttem, hogy leginkább egy kézműves sör, mégpedig a Legenda Sörfőzde Pokerface-e ugrik be róla – és azt nagyon szeretem. Harmadikként egy jázminszerű ízzel bíró oolong került sorra. Sajnos a jázminnal még mindig nem vagyok kibékülve, de ez a tea a 3. felöntéstől kezdve már egyre jobban ízlett, határozottan tetszett az alakulása.

Aztán Mr. Liu úgy döntött, hogy válasszunk közözösen egy nem oolong teát is, amit bónuszként szintén megkóstolhatunk. Egy 2009-es sheng puerh-re esett a választás, ami kezdetben kissé kesernyés, fanyar majd az felöntések során fokozatosan édesedő főzetet adott, és méltó lezárása volt az estének. Kevésbé fontos, de meg kell említenem a teázás közben kapott kínai süteményt is, mert nagyon ízlett.

Az esemény tehát szuper volt, és maga a teaház is kifejezetten szimpatikus. A hely nem túl nagy (mondjuk van egy galéria is, ahol nem jártam), de Mr. Liu egy kinyitható asztallal és székekkel gyorsan megoldotta, hogy mindenki kényelmesen elférjen. Teás eszközökből egyelőre nincs túl sok (vagy csak én nem láttam), de a teaválaszték már jelenleg is igazán korrekt, és gondolom ez csak bővülni fog. A Dohány utca elég szerencsés környék, bízom benne, hogy elterjed majd a hírük, és lesz forgalmuk, mert egy ilyen teázó mindig elkél a városban. Remélem, hogy ezzel a bejegyzéssel legalább egy kicsit én is hozzájárulhatok ehhez.

Utóirat: a képeket nem én készítettem, a Levél Teaház Facebook oldaláról származnak. (További kóstolókat is terveznek, szóval érdemes követni őket.)